Life&Trend

Az élet hangulatos oldala

Kedves Olvasóm!

Szeretettel köszöntelek az oldalamon! Örülök, hogy itt vagy!

Földi Rita vagyok, a Life&Trend alapítója és főszerkesztője.

Az élet számos területén találhatunk olyan tevékenységeket, melyek szebbé tehetik a mindennapjainkat. A Life&Trend ezeket szeretné bemutatni, hogy az élet hangulatos oldala legyen, ahová örömmel térsz be egy kis csemegéért, motivációért, tippekért.

A Life&Trend hangulatot ad, életmódtippekkel lát el, szórakoztat.

Kövess itt is!

Life&Trend

Megosztás

Mit főzzek ma?

Narancsos tiramisu limoncelloval

Narancsos tiramisu limoncelloval Fő kategória: desszertek
Étkezés: tízórai, uzsonna
Szezon: téli, szezonfüggetlen
Alkalom: karácsony, szilveszter, újév
Elkészítési nehézség: könnyű
Elkészítési idő: min. 120 perc

Gombával töltött palacsinta rántva

Gombával töltött palacsinta rántva Konyha: magyar
Fő kategória: zöldséges ételek
Étkezés: ebéd
Alkalom: vasárnapi ebéd
Elkészítési nehézség: közepes
Speciális összetevő: húsmentes

Sütőtökös mézeskalács egészségesen

Sütőtökös mézeskalács egészségesen Fő kategória: desszertek
Étkezés: tízórai, uzsonna
Szezon: őszi, téli
Alkalom: karácsony, Halloween
Elkészítési nehézség: közepes
Elkészítési idő: min. 120 perc

Receptkereső

Keresett kifejezés:
Árszint:
Fő kategória:














Konyha:


Étkezés:




Szezon:




Alkalom:










Elkészítési nehézség:


Elkészítési idő:





Speciális összetevő:






Népszerű témák:











Vapiano, Budapest

 

Vapiano, Budapest

Vagy Va piano?

Szerintem olasz gyorsétteremben voltam, de a Vapiano nem biztos, hogy így gondolja. Kezdjünk egy kis olasz nyelvleckével. A Va piano, így külön írva szó szerint azt jelenti, hogy lassan megy. A "vapiano" név viszont egy szóösszetétel, a „chi va piano va sano e va lontano” szavakból származik, amit egyes források úgy fordítanak, hogy „ami ugyan egészséges, de egyszerű, és mégis távoli”. Én inkább úgy fordítanám, hogy aki lassan megy, az egészséges lesz és messzebbre is jut el. Vagyis ha nagyon elemezni szeretném (naná, hogy igen, hiszen olasz), akkor számomra azt sugallja, hogy egy nyugodtabb életvitelt élő ember, sokkal egészségesebb, mint a stresszes életvitelt élő társai, és így sokkal messzebbre is jut el, vagyis tovább él és lelkileg is gazdagabb, bármit elérhet az életben.

Nem biztos, hogy jó a fordításom és a levezetett magyarázat (illetve belemagyarázás), hiszen a Va piano-ba belépve egyáltalán nem kaptam meg a nyugodtság életérzését. Na, de kezdjük az elején!

Ebédidőben érkeztem Bécsi utca 5. szám alatt található éttermükbe, így nem lepődtem meg azon, hogy az ajtóban kellett néhány percet várakoznom, mivel ott volt a sor vége. Méghozzá annak a sornak a vége, mely egy kis pulthoz vezetett, ahol kaptam egy mágneses kártyát, ami a fogyasztást rögzítette, és ami alapján a távozásnál fizetni tudtam. A kártya birtokában elindultam az étterem belseje felé, ahol egy hosszú pult volt.

A hosszú pult mögött vagy egy tucat villámgyorsan mozgó szakács sürgött-forgott a tűzhely előtt, a pult másik oldalán pedig kilométeres sor állt. Beállva ez egyik sor végére, mely fölött a PASTA felirtat jelezte, hogy ebben a sorban csak tésztát kérhetek, volt időm alaposan szemügyre venni ezt az éttermet. Az étteremben főként fiatalok voltak (közülük nagyon sok külföldi). Az étterem belseje igényesen kialakított modern és fiatalos. Fa asztaloknál bárszékek és kis puffok is vannak. Minden asztalnál sóőrlő, borsőrlő (ahogy a nagykönyvben meg van írva - mert ugye tudjuk, hogy a frissen őrölt ízesítők sokkal jobbak), balzsamecet, olívaolajok és fűszernövények (bazsalikom, rozmaring), melyekből tépkedni lehet az ételünkbe. (Fogalmam sincs, hogy ezek a növények, hogy tudnak életben maradni fény nélkül, úgy hogy mindenki szanaszét szedi őket, de van egy olyan érzésem, hogy mesterséges anyagokkal táplálják őket, hogy ilyen szépek legyenek.).

Egy valami biztos: kellemes, laza kialakítás fogadott. A probléma az volt, hogy ha eltekintettem attól, hogy az asztalokon tészták, pizzák, saláták vannak, akkor úgy éreztem magam, mint egy MC Donald’s-ban, ahol mindenki nyüzsög, mozog, hangoskodik, és a helyekre úgy kell vadászni. Sehol egy pincér, aki kedvesen rád mosolyogna (üzenve, hogy minden rendben van) és esetleg kérhetnél vagy kérdezhetnél tőle. Jó, tudom, ilyen a gyorsétterem. De akkor miért beszélnek egészségről? Mert lehet, hogy az étel tényleg maximálisan egészséges (hiszen olívaolajt használnak a sütéshez, friss fűszereket és házi készítésű tésztával dolgoznak), ugyanakkor egy olyan zaklatott közegben táplálkozik (itt nem tudtam használni az étkezés szót) az ember, ahol azt érzi, hogy tényleg gyorsan kell ennie, mert már várnak a helyére és amint megette mennie is kell. Lehet, hogy ez valami olasz jellegzetes dolog, mert a Zamárdiban lévő olasz étteremben is hasonlóan nagy a pörgés, de azért nem ennyire, mint itt a budapesti Vapiano-ban.

Talán lehetne ezen a hangulaton javítani, ha valami kellemes olasz zene szólna halkan. Ez biztosan megnyugtatna és nyugodtabban is ennék.

Közben elértem a pultot, ami felett mókás feliratok vannak több nyelven is. Vettem magamhoz tálcát és evőeszközöket, majd megmondtam a szakácsnak, hogy milyen tésztát kérek. Pasta funghi-t és Pasta arrabiata-t választottam a pult mellé kitett elvehető étlapról.

Pasta funghi


Pasta arrabiata

Lehúztam a mágnes kártyámat és már indult is a főzés. A szakácsfiú közben barátságosan kérdezgetett, hogy milyen tésztával kérem, vagy, hogy tehet-e bele chilit. Kedves volt és tetszett, ahogy előttem készítette el a kiválasztott fogásomat. Nagyon rendben volt ez a része. Szerintem kb. 6 perc telhetett el és készen is voltak a tészták. Elindultam helyet vadászni. Na, itt már volt egy kis stressz, de végül találtam egy helyet szinte a sarokban.

Örültem, hogy az asztalon voltak ízesítők és fűszerek is, mivel mindkét tészta sótlan volt számomra. Persze lehet, hogy valaki pont így szereti. Nem tudom. Én szeretem, ha valami fűszeres.

A tészta állaga rendben volt (jó volt a fognak, azaz al dente volt), megfelelő mennyiségű szósz volt rajta, de sokat rontott az összhatáson az, hogy nekem kellet utóízesítenem, mert így már nem teljesen azt az ízt kapom, mintha sütés közben sózták volna meg a gombát (mely biztosan nem volt megsózva –mivel észrevételem szerint csak a hozzáadott szószt ízesítik be). A tálalás szép volt.

Összességében vegyes érzésekkel, jóllakottan távoztam. A Vapiano-ba belépve tényleg egy más világba csöppen az ember, már onnantól kezdve, hogy kinyitja az ajtót és a sült fokhagyma illata beerőszakolja magát az ember orrába. Tetszett a mágneses kártyás fizetési rendszer (máshol nem láttam még ilyet). Egyszerű és ötletes, ugyanakkor szerintem az idősebb korosztály számára idegen lehet. Tetszett a látványkonya jelleg. A tésztákkal pedig elfogult vagyok, így nem tudok rá rosszat mondani. A hangulatra viszont már tudok. Mivel ha elmegyek egy étterembe, vagy bármilyen helyre, ahol ételt kapok, akkor ott nem csak az ételt nézem, hanem a hangulat is ugyanolyan fontos. Hiszen ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy azt az ételt milyennek fogom érezni. Először a szememmel lakok jól, másodszor a gyomrommal és végül a lelkemmel. Ez így sorban az igazi, és a legjobb hely az, ahol ezek mindhárman jól tudnak lakni. A Vapiano-ban a lelkem nem lakott jól. Ezért ez csalódás volt, ugyanakkor vissza fogok még térni máskor is (talán nem pont ebédidőben), bár ár-érték arányban nem nevezném kedvezőnek.

Számomra az üzenet az, hogy va piano! (azaz menj lassan-vagy valami ilyesmi), mert ha lassan mész észreveszed a körülötted lévő embereket is, akik bár megszokták, hogy gyorsan kell enni, de senki sem kérdezte meg tőlük, hogy ez jó-e így nekik.

 

A teszt időpontja: 2013. november 09.

 

Vapiano Fashion Street

1052 Budapest, Bécsi utca 5.

www.vapiano.hu

vissza