Szerző: Földi Rita
Üdítő hűvösséggel közelít, akár egy félénk szerető,
nem kínálja magát, nagyon szégyenlős először.
Külsőre elragadó; pezsgő bűbáj, csupa esztétikai gyönyör,
tudja magáról, hogy vele minden magányos este mámoros öröm.
Aztán, ahogy közeledik egyre felbátorodik, már-már harcol,
szerelmedért és a különleges ízek élvezetéért rajong.
Szádba veszed, kóstolod. Örök perc marad e mozdulat,
így fonódik össze két szerető is egymás karjaiban lassan.
Mennyei érzékek, mik hatalmába kerítenek, s a hideg kiráz,
szemeid vágyakozó imádattal tekintenek reá.
Csak még egy korty, s még egy finom csók, mit ígér,
s így soha, de soha nem felejted el Irsai Olivér nevét.