Háromféle embertípus létezik: egy, aki utál kempingezni, kettő, aki él-hal a kempingezésért, és három, aki azt mondja, hogy utálja, de miután egyszer kipróbálta, rájön, hogy él-hal érte. Én a harmadik kategóriába tartozom, így azoknak, akik szintén ezt a kört erősítik, szeretnék egy rövid kedvcsinálót írni, milyen is a kemping feeling. Hátha egyszer náluk is megtörik a jég.
Az első típus utálja az ún. nomád életmódot, azt, hogy mindent magának kell megcsinálnia a nyaralása alatt, hogy nincs felszolgáló, nincs takarító, stb. Ő inkább egy ötcsillagos szállodát választ, ahol kényelemben, kizárólag a pihenéssel kell foglalkoznia. Ennek is számtalan előnye van, viszont ez a típus lemond a teljes szabadság életérzéséről.
kép forrása: Pinterest
Egy hotelben be kell tartanod a szabályokat. Meghatározott időben étkezhetsz az arra kijelölt helyen, a megfelelő ruhában. A háziállatodnak a legtöbb helyen nem örülnek, otthon kell hagynod. A szállásról jó esetben rálátsz a Balatonra, de az is lehet, hogy fél óra sétára van tőled. Az apartmanoknál pedig szintén nem túl gyakori, hogy kifogsz egy jó áron lévő, vízparthoz közeli házikót. Tehát, ahhoz, hogy eljuss a vízhez, kutyagolhatsz a tűző napon, hogy utána elfoglald a helyed a hering módjára kifeküdt emberekkel teli strandon, ahol alig marad már helyed arra, hogy leterítsd a törülköződet. Ha kényelmesen ki akarod nyújtóztatni a végtagjaidat, azt veszed észre, hogy akaratodon kívül átlógtál a szomszéd ”térfelére”.
Ilyen az, amikor nem a kempinget választod. (Általánosságban és főszezont alapul véve írtam a fentieket, tekintsünk el a magánstranddal rendelkező apartmanoktól és egyéb speciális esetektől.)
A kempingben az a szabály, hogy nincs szabály. Ide nyugodtan hozhatod a kutyádat, macskádat, hörcsögödet, papagájodat, stb. Akkor és ott étkezel, ahol csak akarsz (víz mellett, fölött, plusz egyéb lehetőségek a bátrabbaknak) és egy kis szerencsével olyan közel lesz a ”lakásod” a vízhez, hogy, ha kilépsz az ajtódon, egyből bele tudod lógatni a lábad. Kedvedre bulizhatsz, a kedvenc zenédet hallgathatod, senki nem szól rád. Ha úgy tartja kedved bemész a vízbe fürödni, utána kifekszel a partra, ahol mindig van szabad hely. Ha megéhezel, ehetsz a büfében is, vagy szabadon bográcsozhatsz, grillezhetsz. Ha pedig megszomjazol a parton, akkor egy rövid sétát téve csak be kell nyúlnod a saját hűtődbe egy jó hideg sörért vagy limonádéért.
kép forrása: Pinterest
Hogy nomád életmódot kell itt élned? Ugyan már! Nézd meg, hogy milyen felszereléssekkel érkeznek manapság a kempingekbe - nem csak a külföldiek! A sík képernyős tévé és a klíma már alapfelszerelés, de erről egy következő cikkemben fogok írni, most szeretném átadni azt az érzést, ami engem megfogott az első kempingezésem alakalmával.
képek forrása: Pinterest
Ahogy megérkeztünk a kemping bejáratához, kezdtem érezni, hogy mégiscsak jó, hogy párom unszolására kempingbe jöttünk nyaralni az apartman helyett. A Balaton napfénytől csillámló vize már a bejáratból látszódott. Előtte árnyas, fás részen lakókocsik és sátrak ácsorogtak lustán. Bár 11 körül érkeztünk, volt, aki nemrég ébredhetett fel, volt, aki már fürdött a Balatonban, vagy a medencében, de az illatokból ítélve, volt, aki már nekikezdett az ebéd elkészítésének is.
Szerencsénk volt, mert az első sorban kaptunk helyet, tehát semmi sem zavarta a kilátást az elénk táruló gyönyörű Balatonra, melyet nézhettünk a reggeli napfelkeltekor és az esti napnyugtakor, akár az ágyunkban fekve is.
Még ismerkedtünk a tereppel és csodáltuk a környezetet, mikor a szomszédból már átjöttek köszönni és érdeklődni, hogy szükségünk van-e segítségre vagy bármi egyébre. A kempinglakó ugyanis nagyon közvetlen és barátságos ember. Olyan itt, mintha ez egy kis sziget lenne, ahol az emberek feltétlenül megbíznak egymásban, segítenek egymásnak (lakókocsit betolni, sátrat felállítani, fűszerpaprikát kölcsönadni, maradékot megenni, stb.), mindenki köszön mindenkinek és az a szó, hogy barátság igazi tartalommal telik meg.
A régi kempingesek – akikkel pár óra múlva már örök barátságot kötöttünk a vízparton egy üveg bor mellett – elmondták nekünk, hogy ők akár a pénztárcájukat is kint merik hagyni estére a kempingasztalukon. Tudják, hogy itt senki nem nyúlna hozzá. (Nem a pénztárcával, de az autóval véletlenül mi is leteszteltük, ugyanis estére benne maradt a kulcs az ajtajában, kívülről. Reggel ugyanúgy találtuk, holott tudjuk, hogy más helyen csak a helye lett volna meg.)
”Egész szezonban itt élünk, most már évek óta. Mindenkit ismerünk már. Régebben Horvátországban kempingeztünk, de ott, alig voltak fák a parcellán. Ezt sokkal jobban szeretjük.” |
- mondták az öreg kempingesek.
A kemping lakóinak egyébként több mint a fele külföldi (osztrákok, németek, dánok, lengyelek, olaszok), így akik gyerekekkel érkeznek, letudhatják a nyelvórákat is, mivel itt a gyerekek együtt játszanak, és így könnyedén elsajátíthatják a nyelveket szórakozás közben. A kemping gyerekbarát, animátorok segítik, hogy sose unatkozzanak - bár ez itt még szerintem nem fordult elő senkivel.
Nézzük, milyen egy átlagos nap a kempingben reggeltől estig!
Nem sietjük el a felkelést (amúgy is későn feküdtünk le), kb. 11 órakor nyílik ki a szemünk, mely egyből a Balaton partjára vetődik, ahol már van némi mozgolódás. Madárcsicsergést és víz illatot hoz a szél. Pihentető alvás után jöhet a reggeli készítés. Lakókocsiban lakunk, így ezt gyorsan letudjuk a gáztűzhelyen elkészített tojásrántottával. Friss kenyérért el kell sétálni a pár méterre lévő kemping-boltba, de amikor a Balaton előtt ”kell” sétálgatnod, valahogy jobban esik a séta is.
A reggelit a Balaton partján fogyasztjuk el, közben nézzük a vizet és megtervezzük az aznapi programot (biciklizés, horgászás, kirándulás vagy fürdőzés az állandó választék, de a piacozás és a grill party a barátokkal ugyanúgy része lehet a napi tervnek). Mosogatás után, kicsit fürdőzünk a Balatonban. Egy fagyi a parton, majd napozás következik. Késő délutánra megéhezünk. Rendelhetünk a közeli pizzériából is, mely közvetlenül a lakókocsinkhoz hozza a forró pizzát, vagy a strand büfében is vásárolhatunk halat, egytálételeket és egyebeket.
A kempinglakó általában saját maga készíti az ételeit, de azért vannak kivételek, és lustább napok, amikor inkább másra bízza. Végül hekket csemegézünk a vízparton ülve.
Ebéd után rövid biciklitúrát teszünk, bár a kemping méretei miatt a kempingen belül is sokan biciklivel közlekednek, de mi ezt összekötjük egy kis városnézéssel is. Szabadság a kempingben és a biciklin is. Élvezzük a pillanatot.
Biciklizés közben útba ejtünk egy boltot is, a bicikli kosara megtelik finomságokkal, bár még nem tudjuk pontosan, hogy mi fog készülni vacsorára. Ezt ugyanis sajátos módszerrel döntjük el.
A kempingbe visszaérve, némi frissítő után sétára indulunk a vízparthoz és közben körbejárjuk a kempinget is. Ilyenkor történik az ötletgyűjtés a vacsorához és máshoz is. Ahogy végigsétálunk a kemping kis utcáin, láthatjuk, hogy az egész szezonra letelepült családok (nem csak külföldiek) muskátlival, leanderekkel díszítették fel a lakókocsijuk elejét, némelyik előtt kis fűszerkert is található.
Estére sokan világító lampionokkal vagy más égősorral hangulatosan kivilágítják az idény-otthonukat. A gyerekek játszanak. Sokan bicikliznek, kutyát vagy más egyéb háziállatot sétáltatnak (láttunk már itt házinyulat és vadászgörényt is). A kemping pedig estére nemcsak élettel, hanem finom illatokkal is megtelik. Ahogy végigsétálunk, érezzük, hogy az egyik helyen lecsó készül, máshol mustáros tarját grilleznek. A harmadik helyen csípős grill kolbász illata tölti be a balatoni levegőt, a negyediken pedig fűszervajas halat süthetnek. A sétánk végére már mi is pontosan tudjuk, hogy mi legyen a vacsora. Ami, persze sokszor úgy alakul, hogy spontán meghívásból, az újonnan megismert barátainknál kötünk ki egy grill partin.
Már későre jár, de a kempingben még alig alszanak. Hangulatos fények világítják meg a sátruk előtt bort iszogató fiatalok arcát. Zenét hallgatnak, és közben énekelnek. A kemping központjában élő zene van, sokan táncolnak is. Az idősebbek tévét néznek, természetesen óriás képernyőn és kempingszékből, a szabadban. Indul az éjszakai horgászat is, nagy mozgolódás van a jobb helyekért a parton. A fiatalok együtt bandáznak, de itt nem a telefonnyomogatás, közösségi oldalböngészés jellemző. Angolul vagy más nyelven próbálnak kommunikálni egymással, de a mosolyt mindenki megérti.
Hajnali kettő körül jár már, amikorra visszahúzódnak a kempinglakók pihenni. Csak a vérbeli horgászok vannak még kint a parton, akár reggelig is. Őket a Balaton ebben a csendben és nyugalomban nemcsak halfogással jutalmazza, hanem a víz és az ég egybeolvadásának gyönyörű látványával is.
Másnap minden kezdődik előröl. Ide nem érdemes pár napra menni. Minimum három hét kell, de még az is kevés lesz, mert az elejétől fogva a második otthonodnak érzed majd a helyet. Ez az a hely, ahol igazán szabad lehetsz, ahol azt csinálhatsz, amit a kedved tartja, közvetlenül a Balaton partján. Ez az érzés megfizethetetlen.
Ki kell próbálnod, hogy rájöjj, te melyik típus vagy. Szóval jegyezd csak fel a bakancslistádra: Kemping életformát kipróbálni! (Megsúgom: onnantól kezdve mindig kempingbe mész majd nyaralni.)
Lájkold a cikket és oszd meg az ismerőseiddel is!
Még több tipp, ötlet, recept a Facebook és az Instagram oldalamon.
