Life and Trend

Földi Rita online magazinja

Receptkereső

Keresett kifejezés:
Árszint:
Fő kategória:














Konyha:


Étkezés:




Szezon:




Alkalom:










Elkészítési nehézség:


Elkészítési idő:





Speciális összetevő:






Népszerű témák:











Ki ette meg a cseresznyét a hűtőből?

2019.06.28.

Ki ette meg a cseresznyét a hűtőből?

Szomjazik mindenki a frissítőkre!

Forró júniusi napok vannak. A palackos víz elfogyott a boltokból. A strandok megteltek, csakúgy, mint a Balatonra vezető utak és kerülő utak. Szomjazik mindenki a frissítőkre, legyen az folyékony vagy bármi, ami hideg. Jöhet a görögdinnye és a cseresznye, hiszen a nyár színe a piros! (Remélem, hogy nem csak a napon felejtett bőröm színe lesz az!)

A héten nem csak vizet hoztak végre a bevásárlóközpontokba, hanem szép, nagy fürtű cseresznyét is. Persze horror áron, ahogy az első termésnél lenni szokott. Tudják ám, hogy ki van éhezve a nép a nyári ízekre (meg ugye víz sem volt előtte, így most aztán pláne mindenre). A szép piros szemek szinte mosolyogtak rám a gyümölcsös pultban. Nekem pedig Pavlovi reflexként futott össze a nyál a számban. Nem tudtam megállni, hogy ne vegyek legalább egy nagy szatyornyit, amit majd bent a munkahelyemen elcsemegézgetek. Különben is rengeteg olyan feladat várt rám, amihez semmi kedvem nem volt. Gondoltam jól jön majd egy kis jutalom. Befejezek, megoldok egy feladatot és utána eszem egy kis cseresznyét. Jutalomjáték. Közben meg végzek is az aznapi feladatokkal. Remek lesz! Ezzel az örömteli érzéssel tettem be az iroda konyhájában lévő hűtőbe a szatyor cseresznyét. El is búcsúztam tőlük. Mondtam nekik, hogy hamarosan találkozunk.

Elkezdtem az aznapi feladataimat. Teljesen belemerültem. Jöttek sorra a telefonok, megbeszélések, intéznivalók. Kimentem a konyhába kávézni. Egy kollégám éppen poharakat mosott ecettel. Furcsa tekintettel néztem rá, de különösebben nem foglalkoztam vele, visszamentem az irodámba. Később megint szükségem volt egy felpörgető kávéra, ismét útba vettem a konyhát. A kollégám még mindig ott sürgött-forgott, ezúttal már a konyhai szekrényeket takarította. Most már nem bírtam megállni a kérdést.

-          Miért te takarítasz? Jönnek majd a takarítónők nemsokára. Talán nem tudod kivárni? – kérdeztem, és ahogy hangosan kimondtam, már tudtam, hogy bugyuta a kérdés, de egyszerűen nem tudott bent maradni – mint ahogyan az a cseresznye sem tudott ott maradni a boltban.

-          Nem bírtam már nézni ezt a piszkot és rendetlenséget itt minden reggel! – felelte a kollégám és látszott rajta, hogy tényleg nagyon felkavarta az állítólagos rumli. – Nem tesz jót a Feng Shui-nak. – folytatta és szerintem várta, hogy visszakérdezzek, de a válaszon én csak mosolyogni tudtam, így tovább indultam a kávémmal a kezembe, hogy befejezzem az aznapi feladataimat.

Késő délutánra járt már. Rég megebédeltem és ebéd után egy-két órával meg szoktam kívánni valami édeset. Valami fincsi, hideg desszertre vágytam a nyári kánikulában. Hoppá! Cseresznye a hűtőben – gondoltam magamban és már ki is esett a kezemből a klaviatúra, indultam a zsákmányért azonnal, miközben szemeim előtt úgy lebegett két érett cseresznye, mint ahogyan azokon a nyerőgépeken szokott. Már csak egy kellett volna és meg lett volna a Jackpot! Csakhogy nem hogy kettő nem volt, egy sem volt a hűtőben! Eltűnt, mintha ott sem lett volna. De nem csak a cseresznye, semmi nem volt a hűtőben! Totál ki lett pucolva! Becsuktam a hűtő ajtaját, majd újra kinyitottam. (Valamiért azt reméltem, hogy attól majd ott lesz a cseresznye.)

– Ki ette meg a cseresznyét a hűtőből? – ordítottam (nem akartam hangosra valójában, de így sikerült).

Csend volt. Síri csend. Mint a temetőben. Én a cseresznyémet temettem. Dühösen ballagtam ki a konyhából. El nem tudtam képzelni, hogy valaki, hogy veheti a bátorságot ahhoz, hogy megegye másét? És ha kidobta a rendrakásban? Hogy merészelte kidobni az én mosolygós cseresznyéimet? Egyre forrt bennem a düh, ahogy jobban belegondoltam a történtekbe. Egyetlen kollégámra tudtam csak gyanakodni: az ecetesre! Bementem az irodájába és egyből rákérdeztem:

-          Hol a cseresznyém a hűtőből?

-          Milyen cseresznye? – kérdezte a kollégám értetlenül.

-          Volt egy nagy szatyor cseresznye a kisebbik hűtőben, a behűtött italok előtt – vázoltam a pontos lokációt.

-          Én kitakarítottam azt a kis hűtőt, de nem láttam a cseresznyét – mondta a kollégám, majd hozzátette – Tudtad, hogy a cseresznyevirág a szerelem és a jó szerencse jelképe a Feng Shui-ban?

Nem válaszoltam, költői kérdésnek fogtam fel az idegesítő, újabb Feng Shui-s témát. Csalódottan robogtam vissza az irodámba. Cseresznye nélkül. Gondolkodtam azon is, hogy kör e-mailt írok eltűnt cseresznye tárgyban a cégnél dolgozó összes kollégának, de végül jobbnak láttam, ha belemerülök a munkába.

Ahogy teltek a munkás órák, a nap vége felé teljesen lenyugodtam és másképp láttam már a cseresznye sztorit. Minden ezoterikus gondolat eszembe jutott: Másnak nagyobb szüksége volt arra a cseresznyére. Nem is volt megírva a sorsomban a cseresznye-evés. Jobb ez így, mert amúgy is diétázom. Máskor nem várok, egyből megeszem, mert rövid az élet és élvezni kell a pillanatot.

Éjszaka rosszul aludtam, függetlenül a mosolygós cseresznyék elvesztésétől. Forgolódtam és többször fel is keltem. Reggel fáradtan ébredtem, nem pihentem ki magam. Ahogy álmosan beértem a munkahelyemre az első utam a konyhába vezetett, hogy igyak egy jó erős kávét. Alig találtam meg a kávés csészémet. A kanál majdnem kiesett a kezemből. Talán az egyik szemem félig még csukva is volt. Kinyitottam a hűtőt, hogy kivegyem a tejet. Ahogy kinyitottam, rájöttem, hogy ez a nagy hűtő, nem is a kicsi, amibe én szoktam pakolni. Becsuktam. Megálltam egy percre és hirtelen eszembe jutott, hogy mintha láttam volna valami pirosat ebben a nagy hűtőben. Újra kinyitottam és láttam, hogy a nagy szatyor cseresznyém ott lapult a középső polcon. Ott és ugyanúgy, ahová tegnap tettem.

A kollégámtól elnézést kértem és jobban utána néztem a Feng Shui-nak. Az első mondat ez volt az egyik Feng Shui-s könyvben: "Ha belső világodat rendbe teszed, a külső is egyenesbe kerül."

 Szerző: Földi Rita

fotó: Pixabay

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Szólj hozzá elsőként!